Mikor először tűnt elém
Drága volt, mint egy tünemény
Kit azért küldött életem
Hogy egy perc disze Ő legyen
Szeme, mint alkony csillaga
S alkony hozzá az Ő haja
Csak ennyi benne, az ami,
Nem májusi és nem hajnali

Vidám kép, édes könnyűség
Meglep, megállít és kisért...
Töbször látva, látomás volt,
És mégis-mégis igazán földi
Ajka nyájas és tiszta fény...
Nyomában, emlék és remény
Ékei...kis búk és csak örömök
Csupa csók, könny,mosoly keblén

Vágy...a gáncs fölött........
Azóta szerelemmel nézem "Őt"
S lesem drága élete ütemét...
Szilárd ész, gyengéd akarat
Szívós erő a halk báj alatt...
Valódi ember Ő, jó és igazi!
Intés, parancs, derű, vígasz..!
Ember és mégis,valami igazi!
Fényt érzek!!!Ami nagyon angyali!