Oly nagy bánat ül a szívemen
Valami... fájó ürességet érzek
Mintha a lelkem szakadt volna
Amitől, már oly régóta vérzett
Mintha csak oltaná belé valaki

Valami... kínzó bánat ül rajtam
Amit, még nem tapasztaltam
Talán az egész föld ül szívemen
Tudatlanul csak suttogja ajkam
Elment-talán nemlátom sohasem

Ő mit visz el tőlem? Egész világot
Az imbolygó-lobogó igaz lángot
Mit is jelentett nekem, Ő benn itt
Nekem, Ő tán az egész világ volt
Őneki, én talán soha-soha semmi

Tudom, bőven van még olyan mit
Tán Neki soha el nem mondtam
Lehet...nem is lesz rá alkalmam
De most itt, csak kis csendesen
Magam elé suttogom félálomban!