A csend...
Lecsukott szemhélyam
Símítod, kis gyengéden
Mely, az ujjaid alatt
Furcsán és félénken
Meg- meg rebben
Szeretsz? Kérdezed
Bár ezt biztosan tudod
Közben a nyugalom
Finom csendjét hallgatod
Érints-érints még kedves!
A szemem kis takaróját
Varázsold, hát le róla
Egész nap gyűrött gondját
Kérdezed, ezt hogyan?
Most csak-csak a csend
A csend viszhangja a kérdés
Szeretlek- e Téged vajon?
Ezt Te úgyis érzed, hogy
Igen nagyon-nagyon...!