Ki voltam, míg nem ismertelek
Mi voltam, mig meg nem leltelek
Csak néma versbe ömlött fájdalom
Halgatag rímtelen, egy betűtömeg
Úgy parlagon porladó szép szavak
Vagy falrahányt hitvány gondolat
Egy sápadtra taposott kis ragyogás
Sötétre hazudott kis fénysugár
Ordításba folytott, lágy sugalom
Vagy pokol tüzére küldött irgalom
Ennyi voltam rég:másnak senkije!
Kinek szívén kívül nem volt semmije
Ennyi voltam én,míg nem szerettelek
A lelkemmel,Téged át nem öleltelek
Míg csak nem lett miénk a pillanat
Hogy Te akarhass, én akarjalak!!!
S hohy újra zengő dal és fény legyek
Úgy kellett ez, hogy engen szeress
S hogy én is nagyon szeresselek!!!