Lecsukott szemhélyam
Símítod, kis gyengéden
Mely, az ujjaid alatt
Furcsán és félénken
Meg- meg rebben
Szeretsz? Kérdezed
Bár ezt biztosan tudod
Közben a nyugalom
Finom csendjét hallgatod
Érints-érints még kedves!
A szemem kis takaróját
Varázsold, hát le róla
Egész nap gyűrött gondját
Kérdezed, ezt hogyan?
Most csak-csak a csend
A csend viszhangja a kérdés
Szeretlek- e Téged vajon?
Ezt Te úgyis érzed, hogy
Igen nagyon-nagyon...!

Mikor először láttalak Téged
Csillag szemed ragyogva égett
Egy kép volt, maga a gyönyör
Mi minden nőt elfog, s gyötör
Édes szem nézett szemembe
Kiben egy férfi volt igy elrejtve
Egy félénk ki szólni nem mer
Tüzesen vonz, majd elrettent
Ártatlan szemek nagy vágya
Ki adna, s gyönyörre vágyna
Másnak, talán csak egy férfi
Nekem, az élet szemedből néz ki
Fénylő csillaga vagy-e világnakí
A kis lelkek, csak erre vágynak
Símító kezem, szemed kereste
Tenyerem az édes arcod ölelte
Szerettem csókolni a kis szádat
Szavak nélkül mondtam vágyat
Azóta is lesem merre lehetsz
Sorsom mindig hozzád vezet
Nemtudom, féljek vagy szeresselek
Szemedbe nézve, mit keressek
Azt, kit először megismertem
Vagy a férfit, kit benne láttam
Vagy a szívemből fakadó álmot
Miért cserébe adnám a világot.!!!

Ki voltam, míg nem ismertelek
Mi voltam, mig meg nem leltelek
Csak néma versbe ömlött fájdalom
Halgatag rímtelen, egy betűtömeg
Úgy parlagon porladó szép szavak
Vagy falrahányt hitvány gondolat
Egy sápadtra taposott kis ragyogás
Sötétre hazudott kis fénysugár
Ordításba folytott, lágy sugalom
Vagy pokol tüzére küldött irgalom
Ennyi voltam rég:másnak senkije!
Kinek szívén kívül nem volt semmije
Ennyi voltam én,míg nem szerettelek
A lelkemmel,Téged át nem öleltelek
Míg csak nem lett miénk a pillanat
Hogy Te akarhass, én akarjalak!!!
S hohy újra zengő dal és fény legyek
Úgy kellett ez, hogy engen szeress
S hogy én is nagyon szeresselek!!!

Időnket elfújja a szél
S ha... meggondolom
Minden perccel, magam
Talán... lehajtott fejjel
Az elmúlásnak adom
Minden egyes pillanat
A "Mi" szép pillanatunk
S ha majd egyszer lejár
Az időnk lesz kevesebb
Pedig annyi mindent
Gyorsan, tán tenni kéne
Hamar, mert kifutunk
Nembiztos, hogy már
Üzenetet hagyni tudok
Nembiztos, hogy talán
A begyüjtött fontosat
Egymásnak átadnánk
Mindent, de mindent
Mit,szívünkből adnánk
Megtudunk-e osztani
Pedig, hát a naptárlevél
Szürkül már az idő és tér
Én nem magam sajnálom
Csak a hitet konzerválom
Mert élni, egyszer lehet
És ez most oly gyönyörű!!!

Kezem, a Te kezedben
Szívem csak szívedben
Könnyem mosolyodban
Életem a Te életedben
Szemem Tiéd mindörökre

Ne engedd, ne told azt el
Ne átkozz, messze idegennel
Gondold, ha én gondolom
Érezd, majd úgy ha akarom
Hiszem, hogy úgy akarod

Csak Veled maradok
Nélküled, már szomorú
Csak félkarú a hegedű
Bús, nyomorék gazdája
Már hogyan is gondolna

Szép, új élő muzsikára?
Veled még a sugarak is
Naposak és oly fényesek
Csodaszép kis madarak
Halkneszűek, így éneklők

Szép,csodás örök csendek
Mesélő, áttűnő falombok
Gyönyörű, kicsi-kis szirmok
Csak hullanak a mese fákról
A légből mosoly születik ránk.

Igen... majd én leszek
Ki rendbe hozza életed
S meggyőz, szebb lehet
Igen, majd én leszek
Ki fogja a két kezed
Ki Téged, jó felé vezet

Ha ezt nekem engeded
Számomra, már nélküled
Nincs értelme semminek
Így a Te örömöd engem is
Nagyon boldoggá tehet
Mindent úgy megadnék én

Csak kérned kellene
Ha így akarod, hogy
Én legyek a mindened
Hát igérem, az leszek
Együtt dobban szívünk
Együtt ragyog lelkünk

Örömmel tölt majd el
Így egymásra leltünk
Ugye?a gondolataink is
Együtt egymással járnak
Ha igen, rohanj hozzám
Mert már nagyon várlak.