Az ajkam a Te lelkedhez ért
Ám ezt Te nemérezted meg
A fény, amely úgy elvakított
Mindent, rendre úgy eltemetett
Vele együtt, tán még engemet
De hogyan is vennél, Te észre
Ily szép és csodás hajnalon
Egy fáradt, kis hulló csillagot
Vajon mit ér-e sok vallomás
Mely elhagyta sokszor a szám
Ha szívem, már oly elhagyott
Egy rossz-utolsó állomás talán
Mit is ér lelkem,ha nem szép?
Vagy talán nem kell senkinek?
Nem ér semmit,már az életem
Te.., csak szív nélkül szereted!