Szerető kis csendben
Születnek meg-e sorok
Igen most, hogy már
Tán magamnak sem
Nem ugyanaz vagyok
Tőlük várva a vígaszt
Most föléjük hajolok
Visszanéznek ők rám
Téged máris idéznek
Vagy azt a szép napot
Mikor a csodára várva
Így adtam meg a teret
A kis suhanó kéznek
Hogy majd jeleket rójon
A tiszta fehér papírosra
S jelekből szülessen szó
S a szavakból az óda
Mely így vígaszt nyújt
Neked és nekem,hogy
Ébren találjon minket
Az igaz szép szerelem!