Azt kérdezed, ha olykor
Érzelmeim dalba zengem
Hogy mi az, mi dalra késztet
Minő ihlet száll meg engem..?
Nem a virág nem a madár
Nem a csillag ragyogása
A Te...arcod, a Te... szemed
A Te ajkad szép mosolygása
Az...lelkesít dalra engem...!

Ha olykor nagy magányomban
Szivem kis boldogságot érez
Miért zengem dalban azt is..?
Ó...ne kérdezz ó...ne kérdezz
Nem a vágy, hogy a nevemet
Az utókor, majd emlegesse
Hanem az, hogy felszárnyalva
Lelked-lelkem ölelhesse
Ez lelkesít csak dalra engem!