Ha van valaki, kinek szíve érted dobog
Szeretsd őt, mindennél jobban !
Ha nem teszed, ő hiányzik majd legjobban
Utána már csak fényképét nézheted
S nem mondhatod Neki, hogy szeretlek
Csak emlékeidben élhet, majd tovább
Csak álmodhatsz róla, sok éjszakán
Sírhatsz, szomorú verseket írhatsz..!
Bár csak itt lenne, közben arra gondolsz
Fájna, hogy itt maradtál magadra hagyva
Közben a párnát, lázasan szorongatva
Lágy, bús énekeket hallgatva
Édes ölelésre vársz, gondolatban
Még forró csókját érzed ajkadon
Közben rádöbbensz, hogy hiányzik
"Ő" neked..igen is nagyon..!!!

Te jó meleg férfikéz
Símúljj most arcomra
Engedd, hogy bebújjak
Kedves,ölelő karodba
Tartss egy percig, így
Érezzem, vagy nekem
Tenyered fészkében
Had leljem meg helyem
Ó te bánatos férfikéz
Szorítss, most magadhoz
Soha-soha el ne engedj
S én leszek, majd vígaszod
Cirógatsd lelkemet,kérlek
Itt nálad megpihenhetek
Én el, már nem engedlek!!!

Kis szobámban ülök,s merengek magamban
Rabul ejt hiányod, zavar van agyamban
Azt sem tudom ki vagy, még nem is ismerlek
Hogy lehet, hogy mégis szívemben cipellek
Jár az óra tik tak, de nem megy az idő
Vánszorognak a percek, s képek jönnek elő
Fogom a kezed,s szép szemedbe nézek
Kedvesen mosolyogsz és utol ér a végzet
Bár mire gondolok, Te jutsz az eszembe
Bár merre is járok, Te jársz fejemben
Ha szemedbe nézek, egy világot látok
Nyílnak lelkemben a boldoság virágok
Bár kivel beszélek, Te szólsz helyette
Bárkit látok, mindennek vagy felette
Ha két kezed fogom, enyém a mindenség
Bármilyen ajándék nélküled semmiség
Bárhová is lépek, lábnyomodat látom
Álmaimban folyton, érkezésed várom
Lelkemben, kisvirág egyre növekszik
Szívem lüktet vadul, Hozzád törekszik
Pici szád hívogat, mint méhet a virág
Nektárja többet ér, mint az egész világ
Bőrődnek bársonya, mint finom selyem
Két kezed orcámon, s nem találom helyem
De ez a pillanat, mint holmi varázslat
Éjfélt üt az óra,s elszáll a káprázat
Marad a valóság, Te nem vagy itt velem
Igy egyedül hajtom álomra a fejem......

Mit ér a szép éjszaka nélküled
Hervaszt a csupasz, néma csend
Pattan a húr, az ideg feszül
Magamban, lassan az éj átkarol
A magány, csókkal ölbezár
Fülembe súg, kacag, nevet
Vízhangként pattogja a nevedet
Hangod üti süket fülemet
Dobhártyám, mintha érezne Tégedet
Szemem furcsán kitágul
Fürkészve keresi az arcodat
Nehéz, rossz, gonosz képek
Elrontjátok az álmaimat...

Azt hiszed, tudsz mindent
Hogy nyitott szemmel jársz
Azt hiszed láttál mindent
Csak előre mentél eddig
Azt hiszed, mindent átéltél
És fejjel a falnak mentél
Hiszed, hogy te vagy a központ
Megjelensz,mikor a harang kong
Mindig mindenütt ott vagy
És nemkell ségélyt nyújtó kar
De ez mind csak ábránd
Az egész, csak álom csupán
Nyitsd ki a szemed,ne csak nézz
Látsd is azt, amit szeretnél
Nem kell, mindig mindent tudni
Elég lesz, majd később futni
Sok mindent találhatsz még
Ne nézz hátra, csak előre
Van még időd, ne siess
Élvezd az életet, mig lehet
Ne légy büszke, csak JÓ
Amit most adsz, azt majd,
Vissza is kapod, hamar
Ne légy büszke, csak JÓ
De ha segítségre szorulsz
S nem lesz, ki karjába borulsz
Hibás, csak egy lesz emiatt
Te...ki sohasem segített..!