Most látom már a szemedben
Újra fellobbanni a szép fényt
A reményemnek csillagaként
Ott ragyogsz nekem,ha akarom
Te nézel vissza újra rám, majd
Szemedből rámijeszt a magány

Te vagy, a szerelmet hordozó
Egy csoda szépséges talány?
Ki elkergeti messze a magányt
Én kis életemben megjelentél
Egy csoda tündérként érkeztél
Úgy mint az örök kis napsugár

Te fényt adsz az emlékeimnek
Csak úgy ragyogsz mindig rám
A szavaid, zeneként hallgatva
Boldogságom oly szépen ragyog
Csak repül szalad velem az idő
Észrevétlenül eltűnik a magány!

Tudom is már, hogy Te ki vagy!
Mélyen bennem élsz,mint múzsa
Aki mindig, nagyon vigyáz rám
Féltve megőrzi lelkem a jövőnek
A hideg kis szívem megmelegíted
Te vagy az örök- szép napsugár.