Szeretném, ha szemed
Újra rám ragyogna
Szeretném, ha karod
Újra csak úgy átkarolna
Szeretném láni az arcod
Szeretném hallani hangod
Ha velem lennél Édesem
Most kicsit sírtam rendesen
Mert elmentél nélkülem
Szeretem sok álmomat
Mert Te mindig bennevagy
De szomorú az ébredés
Mert már sehol sem vagy

Ha már megjönnél újra
Én általad újra... lennék
Szivárvány fenn az égen
Perzselő napsugár, réten
Buja könnyű kis szellő
Zenék dallamában sellő
Ha netán nem jönnél???
Fakó lennék, én szürke
Csak őszi hulló, síró levél
Melynek lelke, rég elporlad
Mig a földre ő lassan leér.

Szerető kis csendben
Születnek meg-e sorok
Igen most, hogy már
Tán magamnak sem
Nem ugyanaz vagyok
Tőlük várva a vígaszt
Most föléjük hajolok
Visszanéznek ők rám
Téged máris idéznek
Vagy azt a szép napot
Mikor a csodára várva
Így adtam meg a teret
A kis suhanó kéznek
Hogy majd jeleket rójon
A tiszta fehér papírosra
S jelekből szülessen szó
S a szavakból az óda
Mely így vígaszt nyújt
Neked és nekem,hogy
Ébren találjon minket
Az igaz szép szerelem!

Már tudom milyen
Ha Veled vagyok
Rohanva-száguldva
Telnek el a napok
Vidáman önfeledten
Múlnak a percek
Előttünk az órák
Semmibe vesznek

Már tudom azt is
Milyen Te nélküled
Milyen is az, ha én
Nem lehetek Veled
A csiga lassúságával
Telnek csak a napok
Bágyadt szomorúság
Mit a percektől kapok.

Szeretem a kék szemedet
Ha titokban végig símogat
A kedves és meleg kezedet
Mikor mint a kis szirmokat
Oly szép lágyan bontogat
A kedves szerető lelkedet
Mit féltve őriz bizalomlakat
Én szeretem mindazt, ami
Tőlem csak benned ered..!
S a kis vágynak sarkával
Örökre egy nyomot hagy
"Miért"-re elveszett válasz
Már sehol sincs kertben
Sehol, a semmi ég alatt
Hol már egy más lelket
Csak a lelkeddel láthatsz
Hol a nagy szerelemnek
Édes kis forrása fakad
Szeretlek én magadért
Amilyen, csak Te vagy..!

Nemtudom mikor jön vissza
Messze vitte az élet sodra
Hangja, még fülemben dalol
A fájó kis lelkem fölé hajol
Mint a szép nyíló csodarózsa
Csak úgy várunk egy dologra
Ő mesél, dalol csak szelíden
Őrá mindig mindenki figyel
Hangja lágy,végtelen és átölel
Úgyérzem, benne bízni kell
Akkor, majd újra-újra eljön
Az igaz boldogság szigete
Mert az: minden mese vége
Hát én nemhalok meg előre
Majd, ha már a koporsómon
Egyszer egy földrög koppan
Nem, nemtöri meg a csendet
Majd belegondol: elvesztett
Egy igaz és örök szerelmet..!

Hideg a világ, mikor hiányzol
Látod, odakinn újra sír a szél
Zokogva, a fák ágait zörgeti
Ez egy furcsa bánat, zokogja
Hideg minden,ha nemvagy itt
Szunnyad a tűz, lángolni rest
Ily fájdalom, nem nevezhető
Érzés, ami mindig visszatér
Fellobban, ha kezem elérhet
Vonaglik, a lassan égő test
Sikoltoz a láng örül és táncol
Egész a világ,ha hozzád érhetek
Tisztul szivem,ha hangod szól
Átvilágít mindent-e fénylő érzés
Kínban-gyönyörben adakozol
Ez a"MI"kis táncoló lángunk
Örökre mindent, úgy elvarázsol
Szerelmünk szép és szabad
Világunk betölti érzéseinket
Ezt mind csak Neked építettem
Szívemben-e csodás szigetet.

Éjszaka rólad álmodtam
Fogtam a két kis kezed
Sóhalyoddal telt tüdőm
Majd ez szavakat formált
Aprósütemények,kirakatban
Puncsizű csókod koppant
Arcom füstszínű üvegén
Cédulát is tettem mellé
Hogy lássák, nem eladó
Csakis az csak enyém!
Most, már ébren vagyok
Képzeletben,fogom kezed
Betakarom, melengetem
Soha el nem engedem!
Az éjjel készült süteménnyel
Megváltom magam,keresztem!

Nézlek, csak gondolatban
Talán észre sem veszed
Azt a mozdulatot, ahogy
Lassan kezem feléd int
Az ismerőseim szerint is
Oly furcsán csillogok,mint
A szélbe dobott homok

Pedig nemszól a telefon
Mázsás,nehéz hiányodból
Kiizzadt a nagy semmi
Lassan gördül le hátamon
De súlytalanul is vállalom
Bár vaknak kéne lennem
Dacból is látnom a fényeket

Ha most itt lennél velem
Csak szeretném a lelkedet
Mindent megtennék Neked
Füledbe súgnám szeretlek
De addig csak ezt leírom
Mindig újra és újra, hogy
Szeretlek-szeretlek-szeretlek!

Szeretlek én Kedvesem
Lelkemből hiába űzöm el
A furcsa, tétova képzelet
Tehozzád, újra elvezet
Kínzó éjjelen,közted-köztem
Vergődik lelkem,vágyik Rád
Ha itt lehetnél,itt lennél velem
Megnyugodnék csendesen

Bőrünk összeérne,vágytól égve
Szorongó szivünk,szerető testünk
Hogy melyik Tiéd, s enyém
Többé már ezt nem éreznénk
A tűzben mi eggyek lennénk
S ha néha föleszmélnénk
Az elzsibbadt kábulattól
Semmit nem beszélnénk

Csak nézném szép szemedet
Az soha nem csap be engemet
Csókolnám édes kis ajkadat
Hogy velem örökre, ittmaradj
Veled lenne, még reményem
Mert Veled lenne szép életem
Lenne mindig perzselő tüzem
Mert szeretlek én Kedvesem.

Ha a lázas álmaim
Majd eléd borítom
Ha a fájó vágyaim
Most feléd fordítom
Meghallgatsz mondd?

Ha könnyes szemeim
Csak Téged látnak
Ha hanyatló karjaim
Csak Téged várnak
Észre veszed mondd?

Szívem,már kőkemény
Magányos utakon jár
Talán eltévedt remény
Hiszem hiányzom még
De szemed mást mond.