Szeretlek én Kedvesem
Lelkemből hiába űzöm el
A furcsa, tétova képzelet
Tehozzád, újra elvezet
Kínzó éjjelen,közted-köztem
Vergődik lelkem,vágyik Rád
Ha itt lehetnél,itt lennél velem
Megnyugodnék csendesen

Bőrünk összeérne,vágytól égve
Szorongó szivünk,szerető testünk
Hogy melyik Tiéd, s enyém
Többé már ezt nem éreznénk
A tűzben mi eggyek lennénk
S ha néha föleszmélnénk
Az elzsibbadt kábulattól
Semmit nem beszélnénk

Csak nézném szép szemedet
Az soha nem csap be engemet
Csókolnám édes kis ajkadat
Hogy velem örökre, ittmaradj
Veled lenne, még reményem
Mert Veled lenne szép életem
Lenne mindig perzselő tüzem
Mert szeretlek én Kedvesem.