Már nemhallom lépteid
Messzi halk koppanását
Összegyűrt álmaim közt
Még az illatod itt lebeg
De köddé lett perceket
Őrizget, még az emlék
Hogy Te ittvoltál egyszer
S én is ittvoltam Veled
Hogy Te nekem voltál
S én...voltam Neked..!

Ha majd, Te átölelsz
És én is Téged ölellek
Majd, talán akkor
A világtól oly távol
Nagyon messze távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Had mondjam én...
Csak is csak először én
Mert ezért is születtem
Tanultam meg beszélni
Csak ezért is tudtam
Mindig-mindig is remélni
Kérlek, hát engedd meg
Először, had mondjam én
Szeretlek-szeretlek Téged!!!

Csak a kimondatlan
Konok,furcsa szavak
Sűrű néma csendben
Vágy kínoz, feszül
A szemed kék tükrén
Frissen harmatozva
Egy régi őszi bánat ül
Mindig kéz a kézben
Oly finom reszketés
Én örökké csak-csak
Téged, úgy vártalak
A mi nagy szerelmünk
Ma igazán annyi csak
Hogy Te láttál..........
És én láttalak.........?

Nem hiszem el, hogy véletlen
Te vagy nekem az egyetlen
Egy szó, s beléd szerettem
Pár perc, s örökre Tiéd lettem
Alig hiszem, még hogy Veled
Pont engem ért a szerelem
Azt hiszem, ez a sors műve
Az elmém mélyéig elmerülve
Sugár ragyogott szívemben
Ez a sugár csak is Te vagy
E fény szívemben nyomot hagy
Kérlek..!Örökké velem maradj
Szép szerelmet, örömet Te adj
Érzem, hogy itt van a helyed
Tudom így lesz teljes az életed
Az én életem, így váltható meg
Tán a sors is, majd fejet szeg
Azt érzem, itt ülsz mellettem
Nézed, hogy ír verset kezem
Látom tested gyengéden ölelem
Hallom szavad, úgy szeretem!
Behunyt szemmel látlak Téged
Látm, ragyog a kék szemed
Csillogva az enyémet nézed
Bárcsak, foghatnám a kezed!!!

Csak vergődöm a szavadon
A hideg, kemény kőfalakon
Szállnék én, csak szabadon
De.. bilincs van szárnyamon
Fogoly lett,már az én lelkem
Sötét-mély börtönbe estem
Lázad most, hát mindenem
Talán a szívemet elvesztem
Sebektől, csak úgy vérzem
Most testedet,már itt érzem
Kedes szád ívét csak nézem
Az édes kis ízét megidézem
Össze is tört, az én álmom!
Mert szemedben, úgy látom
Kedves neveddel a számon!
Azt messze a szélbe kiáltom!

Várom, hogy az est leszálljon
Szememre jöjjön már az álom
Hátha álmomban meglátogatsz
Újra érzem, majd a csókodat
S újra érzem kedves ölelésed
Mert nélküle én nem élhetek.!

Elmúlt már, most is az éjszaka
Nekem, tán nem volt megadva
Hogy megjelenj kis álmomban
Itt van már újra a fényes reggel
A lelkem tele volt, reménnyel
Hogy eljön, majd az éjszaka
S Te csak velem töltöd azt újra.!