Látlak Téged kedves
Túl minden álmokon
Érzem, hogy megpihen
Kezed a vállamon
Látlak Téged kedves
Túl minden vágyakon
Egy legördülő vízcsepp
Vagyok a mellkasodon
Látlak Téged kedves
Hunyt szemhélyamon
Minden kis pillanatom
Őrzi szívednek szavát
Látlak Téged kedves
Akármerre is mész
Szívem titkos rekeszében
Hidd el Te jól megférsz!!!
Ha mezítláb, sebzett lábbal
Tisztítom előled a sarat
Ünnepi blúzom eléd teritem
Hogy bársonyon haladj
Nézem drága, kedves arcod
Csak lássam rajta örömed
Mit szemed fénye nekem átad
Kit érdekel, ha szánalmasan
Sárba térdelek én előtted
Csak tedd rám a kezedet
Hogy kellemesen pihenjen
Boldoggá tesz, ha robotolok
Ha azzal rangot adhatok
A lelkednek és küllemednek
Igen igaz királyi pompával
Az sem baj, ha megroggyanok
Csak majd legyen erőm
A világ szennyét: Tőled
Messze-messze távol tartsam
Verejtékem: gazdagon fizeti
A Te szemed ragyogó fénye
Biztató mosolyod bájos varázsa
Had őrizzem meg lelkemben
Mindörökre, ó én Kedvesem!
Lentről mosolyogtam Rád
S Te ezt, fentről nézted
Ahogyan Neked integetek
Majd ujjaimmal egy mosolyt
Rajzoltam az ablakra Neked
Élénken csillogott a szemed
Így formáltad ajkaddal a szót
Szeretlek, mondtad s rátetted
Tenyeremre a Te tenyered
Így végülis nemvolt más
Kettőnk közt mint
A vonat ablaküveg.
Furcsa, zavarodott lesz
Ki a Te közeledbe kerül
Te varázsló, érzéki csoda
E- kettő: menny és pokol
Egy játékos kombinációja
Édeskeserű és mámorító
Lényed meleg kis parazsa
A Te nevednek a varázsa
Oly bűvös és misztikus is
Egyben: ó, veszedelmes
De csodás és ilyesztő is
A magasságban Veled
Ha a karjaidba bebújok
S beletemetem a fejem
Fejtetőre áll velem a világ
Zúg és sikít, s Te repülsz
A végtelenben velem !!!
Némasággá zsugorodott
Már kettőnk közt a szó
A nehéz ólom titkaink
Egymásba zuhantak
Vagy másé lettél talán?
Szíved más őrzi mostmár?
Az érted kiáltó szavam
Csorba lett, elveszett?
Nemengeded azt, hogy
Magamnak megtaláljalak
Így nemtudlak,most elérni
Ölelni csak Téged szeretni
Legyen: akit én szeretek
Táncoljon, hát pengeélen
Vakon lépjen a sötétbe
Bele... az ördög ölébe
Kit az én ajkam csókol
Épüljön csak tiszta szóból
Igen, akit én így szeretek
Igaz hittel mosolyogjon!
Ha szürke is,csak ragyogjon
S ha akarom, hát elhagyjon!
Vagy tán, Istenné is vélhat
Csak ne legyen fáradt !!!
Sokszor átgondoltam
Oly nehéz most a szó
Csak arra gondolok
Csak sírni volna jó
Menekülök inkább
Futok el a múlt elöl
Fáj minden pillanat
Ha emlékezés gyötör
Minden tekinteted fáj
Minden ölelésed sajog
Minden csókod éget
Mert nélküled vagyok
Mint a partot a víz
A fákat az őszi szél
A virágot a napfény
Mind harmóniát látok
Mindenki boldogan él
Csak én vagyok egyedül
Mindig hosszú az éj
Olyan szürkék a napok
Hisz minden,mit szeretek
Csak Benned-Veled van
Így csak halkan suttogom
Most csak sírni volna jó!!!
Itt nálam süt a nap
Most, így helyetted
A szellőcske símogat
Csak a szél suttogja
Számolom a napokat
A csókod nélkül, még
Hány fut,majd múlik el
Míg Te megérkezel....
A tenyeredbe bebújok
S mint fióka madarat
Te újra életre bűvölsz
A kedves lehelleteddel
Ha vágyaimat élesztgeted
Édes csókjaid, még félig
Álom-csókok, kedvesek
De örökre megmaradnak
Bennem, csak ez marad
Csak Te- én örökre, és
A hajnali madárcsicsergés.
Rád gondolok én,akkor
Ha bőröm sír azt zokogja
Hiányzik kell érintésed
De Rád gondolok, ha
Reggelenként nyúlok
Kedvenc, tiszta mosolyú
Kis kávés-csészémért
Hiányod most már úgy
Ragasztotta rám, bűvös
Árnyék-köpenyét, hogy
Nem is kereslek Téged
Hisz hiányod is rólad szól
Minden csak rólad súgja
Igazi-szép kis meséjét
Hogy majd egyszer "örökre"
Nekem ajándékozod magad!
Benned, csak bízni lehet
Évszak, avagy az időjárat
Ezek,ó már alig érintenek
Ha Te hozzám megérkezel
Nekem ajándékozod magad
Nagy a táv és a sok kötöttség
Mindahhoz, hogy gyakrabban
Érezzem drága kezed melegét
Ha megjössz, minden olyan
Mintha el sem mentél volna
Benned csak bízni lehet
Bánat, gondok, bosszúság
Messze-messze elkerülnek
Ha velem vagy a napom is
Derűs és igen boldog marad
Benned csak reményt lelek
A rosszkedv és aggódalom
Engem rendben elkerülnek
Ha kedves tekinteted által
Lehet a lelkem oly szabad!
Apró csillagokat szór
Mosolyod szerte szét
Körülötted lévőknek is
Gyógyír a lelkükre
Jótékony fátyolt von
A megfáradt szívekre
Ki is a"Varázsló"?
Nemtudom, talán Te
Csillagszemed fénylik
Én csupán azt látom
Derű árad széjjel
Madáron, virágon
Ha lehunyod szemed
És elnyom az álom
Kevesebb fény marad
Ezen a nagy világon.