Ha mezítláb, sebzett lábbal
Tisztítom előled a sarat
Ünnepi blúzom eléd teritem
Hogy bársonyon haladj
Nézem drága, kedves arcod
Csak lássam rajta örömed
Mit szemed fénye nekem átad
Kit érdekel, ha szánalmasan
Sárba térdelek én előtted
Csak tedd rám a kezedet
Hogy kellemesen pihenjen
Boldoggá tesz, ha robotolok
Ha azzal rangot adhatok
A lelkednek és küllemednek
Igen igaz királyi pompával
Az sem baj, ha megroggyanok
Csak majd legyen erőm
A világ szennyét: Tőled
Messze-messze távol tartsam
Verejtékem: gazdagon fizeti
A Te szemed ragyogó fénye
Biztató mosolyod bájos varázsa
Had őrizzem meg lelkemben
Mindörökre, ó én Kedvesem!