Talán itt voltál egyszer...?
Már nem hallom távolodó
Lassú lépteid koppanását
Összegyűrt álmaim közt
Csak az illatod lebeg
De a köddévált perceink
Még őrizgeti az emlék
Hogy Te itt voltál, s én...
Itt voltam,csak Veled...!
Várom, az est leszálljon
S szememre jöjjön újra álom
Hátha ma is meglátogatsz
Újra érzem majd csókodat
Hogy érezzem,lágy ölelésed
A kéjtől izzó remegésed...
Olyan símogaton lágyan
Szelíden és oly melegen
Majd:sajnos elszáll a varázs
Elhív a reggel fénye újra
Még fogod, szorítod kezem
De enged a szorítás:ébredek
Most amim megmaradt::::
Egy marék könny a reggelim!

Az éjszaka csendjét hallgatom
Fáradt vagyok, vagy szomorú
Most ezt nem is tudhatom
Mozdulatlan ölel magához
Ágyamon egyszerű képzelet
A zárt szemhéllyam mögött:
Életem filmkockái pörögnek
Szines mozaikként összeállnak
Majd egy szempillantás alatt
Újra csak köddé válnak
A hold fénye ezüstözi arcom
Érzem, hogy uralja ablakom
Fénye szépsége vigaszt nyújt
S talán... már nem is fáj
Az ilyen létem annyira már
Gondjaimat lassan messzire
Tova elsodorjaa lassú ár
Tudom nem lesz olyan súlyos
Talán majd az újra ébredés
Ha majd ott álmodom
Ahol a nyugalom jár....

Ha az arcodra gondolok
Előlem mindent kitakar
Mert a gondolat engem
Mindig úgy... felkavar..
Szebb vagy mindenkinél
Mert csak is.. az enyém!
Ha az arcodra gondolok
Repül bánatom nyomban
Ez az arc, engem befogad
Számos, sok kis bajommal
Szeretnék végtelen, nagy
Óriás, nagy szökőár lenni
Ami mindent csak elsöpör
Hozzád menni,úgy repülni
Ömölni-zengeni...rögtön
Azonnal hozzád elérni...!
Hogy tudjam ezt zengeni
Tudlak-tudlak szeretni...!

Mondd, Te kedves arc
Merre vagy hol jársz..?
Vajon, most hol lehetsz
Faggatom a szép szelet

Bárcsak fölbukkanna a
Te kedves őszes fejed
Újra csak láthatnám én
Aki oly nagyon szeretek

Mondhatnám is...akkor
Ó...mit is mondhatnék?
Jaj most nemtudom...!
Csak érzem szivemben

Hogyan dobogna gyorsan
Nagyon verne a szivem
Ez álomnak nagyon szép
Hát...el sem hiszem.......

Gondolataim mögött rejtőzöl
Hiába futnék, én szaladnék
Önmagam látom melletted
Vágyom itt úgy megpihenni
Darabokra hullunk így szét
Ahogyan az összeérő két
Fáradt arcunk csak zsibog
A nap felé fordulva egyre
Csak szeretünk, szeretünk

Most vesztes csatába kezdtem
Fájdalom szobájába kopogok
Oly ismerősek ezek a szobák
Keresem egyre jobban hol van
Hová, merre is leszek jobban
Hol is van már az én kiutam
Csended az én csendemben
A hangod egy érintés nekem
A szám és szád között égek el!

Ma sem jöttél el hozzám
Nem léptél be ajtómon
Arcodon kedves mosollyal
Mi beragyogja arcomat....

Látom, terítenem nem kell
Ágyamon a puha párnámba
Már nem fúrod be fejedet
Ma is talán máshol alszol el

Hogy Te mással, talán nem
Ezt elképzelni sem merem
Mégsem,nem nevezem meg
Már sosem én a hiányodat

Mert valósággá szineznék
A gonosz és rossz szavak
Látom már nekem, csak
Az álom maradt Veled..!

A kis pillanatok, miben
Képzeletben csókoltalak
Szerettelek, úgy öleltelek
De ez csak a képzelet..!

Hozzád lenne egy kérdésem
Vajon...Te lennél énnekem
Lennél-e a menedékem???
Ha eláztat a vihar vagy eső
Vagy nemlennék én erős
Vajon símogatnál akkor is..?
Ha úgy összetörve-omolva
Csak állnék most Te előtted
Lennél-e az én menedékem?
Ha úgy kiszolgáltatva várnék
Csak egyetlen kis érintésedre
Mondd, vígasztalnál akkor is
Ha könnyeim csak hullanak
Az utca kövének tócsáiba...
Lennél-e az én menedékem?
Akkor is,ha önmagam elöl...
Futva csak elmenekülök...
Lehet...pont Tehozzád....!!!