Ma sem jöttél el hozzám
Nem léptél be ajtómon
Arcodon kedves mosollyal
Mi beragyogja arcomat....

Látom, terítenem nem kell
Ágyamon a puha párnámba
Már nem fúrod be fejedet
Ma is talán máshol alszol el

Hogy Te mással, talán nem
Ezt elképzelni sem merem
Mégsem,nem nevezem meg
Már sosem én a hiányodat

Mert valósággá szineznék
A gonosz és rossz szavak
Látom már nekem, csak
Az álom maradt Veled..!

A kis pillanatok, miben
Képzeletben csókoltalak
Szerettelek, úgy öleltelek
De ez csak a képzelet..!