Az éjszaka csendjét hallgatom
Fáradt vagyok, vagy szomorú
Most ezt nem is tudhatom
Mozdulatlan ölel magához
Ágyamon egyszerű képzelet
A zárt szemhéllyam mögött:
Életem filmkockái pörögnek
Szines mozaikként összeállnak
Majd egy szempillantás alatt
Újra csak köddé válnak
A hold fénye ezüstözi arcom
Érzem, hogy uralja ablakom
Fénye szépsége vigaszt nyújt
S talán... már nem is fáj
Az ilyen létem annyira már
Gondjaimat lassan messzire
Tova elsodorjaa lassú ár
Tudom nem lesz olyan súlyos
Talán majd az újra ébredés
Ha majd ott álmodom
Ahol a nyugalom jár....