A tavasz volt előbb itt
Lassan érlelődött, még
Bennem csak, a nyár íze
Mire a lelkem mélyére ért
Futott, gyorsan elrohant

Az ősznek árnya vetődött
El nem múló fájdalom vagy
Körbeszőtte ez, a szívem
Hiányzol, hogy nem vagy
Ezt most ráfogom az időre

Még az illatos nyár lebben
Lágy, kedves szelek ölén
Ahol nevetve és pajkosan
Ölelget kergetőzik a fény
Remélem jössz hamarosan

Mert jön, lopódzik már felénk
A furcsa és szürke némaság
Félek, egyszer tán ittmarad
S hideg lehelletét sírja elénk
A tájakra is, majd a virradat!