Szeretetem emelte, egy sötét
Félelemmé váló börtönben élek
Kimondhatatlan szavak mögött
Bujkálva, hát ez lett belőlem..!
Nincs erőm már, hogy e falakon át
Egy világító, kis-apró lyukat törjek

Feladat, vagy kihívás volt a célom
Tüskéből, szép virágot neveltem fel
Nemsikerült, nő a híd e szakadékon
A távolság,csak egyre nagyobbra nyílt
Ami most már, kettőnk közé került
Sajnos én így egyedül nemérem ezt át

Bárhogyan is, vágytam és akartam
Kitartásom nemszült megbecsülést
Most a lelkem, egyedül vigyáz rám
Elhagynám-itthagynám én másnak
Egy nagy sziklaként nehezedik rám
E nehéz terhet,nincs ki lelökje útjáról!