Egy szikla tetején állok
Szemem távolabbra néz
Az én Kedvesemre várok
Keze lassan,kezemhez ér
Aztán,úgy hozzám hajol
Egy szót súg a fülembe
Majd karjával,úgy átkarol
Beletalál a kis szívembe
Egy szép őszi délután, jaj
Ne múljon el soha-soha
Így megállna egy pillanatra
Aztán jő a másnap este
Ég veled,így szól a beste
Ő tán másképp érez már
Ó Istenem mennyire fáj
Ne legyen többé, már ősz
Legyen tél, hideg fagyos
Az kell nekem nem vígasz
Mert az csak belül mardos
Itt a szikla tetején állok
Csak egyedül, magamban
Mindig Kedvesemre várok
De a könnytől,már nemlátok!