Bárcsak még egyszer hallanám
Szép szerelmes szódat énreám
Mi az édes kis ajkad hagyja el
S a fáradt lelkem, már ünnepel

A kicsi szivemnek új hajnalát
A Te két szép szemed adja át
De kár, hogy ez csak képzelet
S így összetörsz egy kis szívet

Bárcsak ezt egyszer érteném
Miért támad fel az új remény.?
Ha sarkon fordulsz, elszaladsz
Úgy, hogy egy csókot sem adsz

Hát ittmaradtam így egymagam
Boldogságom, már messze van
Hol könnytengerem partra vet
Otthonom, a magányos sziget.