Rég volt, hogy elmentél
Az őszi szélben a síró
Sárguló kis fűszálak is
Úgy utánad kiáltanak
Maradj-maradj még...!
Most még ne menj el..!
Csak változást hagysz
E nagy búsuló világnak
Úgy folytogat a hiányod
Lágy kis puha kezekkel
Talán egyszer, új reggelen
A szép tavasz szellőjeként
Érkezel majd hozzám vissza
Én meg tágra nyílt szemmel
Az édes csodáid figyelhetem
Meglelem maj a reményt
S nem lesz már soha többé
Nekem miért sírnom, mert
A nyárt hozod nekem vissza!