Szomorú a nap, mert elmentél
Remélem még el nem feledtél
Ha időnként tükrömbe nézek
Csak apró cserepeket szedegetek
Egy szép,de összetört álmot látok
Talán, a cserepeket összerakom
Az életet, lehet újra indíthatom?
Vagy talán-talán, nem is tudom?

Egyedül vagyok, csak egy lélek
Mely fölött, uralkodik az élet
Egy lélek, ki nemtalálja helyét
Tudom az élet, csak egy játék
Játék: melyben a jó alul marad
Büszke, így hát életben marad
Az éj utat mutat, a jövőm felé
Téged tesz, mindig magam elé

Így kell hit, remény nélkül élni
Talán egy másik lélekben bízni
Biztos volt már, hogy szerettél
De sajnos Ő vele nem lehettél
Fájdalom virázott a testedben
Csak Ő volt-van itt a lelkedben
Nincs már erőd, hogy keressél
Ilyen magányos, kit szerettél!