Tudnom kéne a tiszavirágtól
Mily illanó is az élet szépsége
Csak a pillanatnak élni ezután
Kézenfogva lépni közös életbe
Tudnom kéne, mit mesél a szél
Érteni szavát, hajnal csendjének
Mily nagy kín annak a vágy aki él
Szememben, álmok rezegnek...
Tudnom kéne a ragyogó naptól
Halnom kell, hogy újjá szülessek
Az álmok porában, szerelem lángol
Hogy izzó hamvából erőt merítsek.
Nembírom,hát el szótlan
Ne adjak dicsérő hangot
Mit..a kedves mosolyod
Az én lelkemben hagyott
Nembírom el szótlan, hogy
Ne pengessek Neked lantot
Ha szívednek húrja, engem
Ettől így,most megszólaltatott
Nembírom el szótlan, hogy
Ne rántsak,hát Érted kardot
Mert szívemnek a régi búja
Miattad ismét felzaklatott..!
Ahogy én nézlek Téged
Simogat majd megéget
Parázslik és megsebez
Simogat, már és felfedez
Itt együtt,úgy csak ülünk
Mi együtt valamire várunk
Lassan összeér a vállunk
Mi amik vagyunk így ketten
Egyszer tán meg-meg inog
Gyűlik bennünk már titok
Nem is vagyunk mi együtt?
Este-hajnal, elvisz-hoz-e?
Nemtudom,hol merre jársz
Eljössz,hogy itt ne maradj
A képzelt, édes terhem.?
Én Téged, viszlek-hozlak
Csillagképem-égre szórlak
Égre szórlak ott fenn lebegj
Kel-nyugszik bennem képed
Csak.. nézlek-nézlek Téged!
Két karod lágy ölelésében
Megpihenni oly finom édes
Falként magam köré húzva
Így leljen rám, a kikelet....
Az ölelésed nagy lángjaiban
Porladozzak én el, hamuvá
Mert hiába fáj itt belül éget
Bárhová fúj el a szél Téged
Már az én szívem ajtajára
Kedves neved van bevésve
Itt nincs másnak belépése
Mert nekem adtak végre...
Nekem adtad a szerelmedet
Annak minden egyes virágát
Csak egyetlen szirma feléri
Bármikor bárkinek a világát!
Úgy viaszból megformált
Karcsú törékeny testem
Lángja lágyan símogató
Édes kis... meleg ölelés
Kanóccal a szeretkezés
Mellyel a gyönyörű fényt
A gonosz sötétre festem
Ezért örül is a kis lelkem
Lobogásom, már vesztem
Sikolyom halkuló sercegés
A könnyeim is már.. csak
Ebből a viaszból a vízesés
Fényeim lassan, finoman
Csak elmúlásba eresztem
Majd elfogyok szép lassan
Mert az idő mindig lejár..!
Hát én már a végtelent
Csak úgy.. elképzelem
Egy széles, nagy folyó
Minek nincs is partja
Melynek nincsis vége
Csak folyik és folyik
A nagy-nagy semmibe
Viszi magával életem
Csak folyik messzire
Tán nem is érintheted
Nem fürödhetsz benne
Úgyis csak elsodorna
Elvinne a végtelenbe.
Ugye látod most már
Milyen szép is az élet
Ölelő, meleg karokkal
Minket vár a természet
Puha, finom ágyat ad
Zöldelő pázsitot nyújt
Takaróként ő nekünk
Szép csillagos égboltot
Örömmel csak bújunk
A befogadó karjaiba
Ölelkezve belefekszünk
A meleg illatos ágyába
A hold is csak mosolyog
Nézi a "mi" örömünket
Mert ő már tudja, igen!
Milyen szép is az ilyen!
Veled van tele az én lelkem
Mégis oly nagyon szomjazlak
Mesebeli,csoda ajándék vagy
Te-ó a már érett koromnak!
Sok évet kellett megélnem
Míg én végre Rád találtam
Egy gyönyörű őszi éjszakán
Te melegen karodba zártál
Három szép év telt el azóta
Gyönyörű igaz szerelmünk
A nehéz próbákat is kibirta
Szerelmünk lángja lobog
Nem attól vagyok boldog
Mert engem úgy szeretnek
Hanem egész lényemmel
Én is nagyon szerethetek.!
Megosztom Veled amim van
Cserébe csak annyit kérek
Hogy ne...játsz hamisan...!
Mindenkor, csak magad légy
Vágyom ezt őszintén, tartósan
Ragyogó szemed,ó ha látom
Ez az én örök szép világom!
Ha "Veled" ezt együtt látom..!
Elmém paradicsomából
Én most... kiűznélek
Tiltott érzésembe haraptál
Emlékek nélkül is meglellek
Örökre a részem maradtál
A lelked világít az éjben
Az érzékek, ketté zárnak
Az eggyéválás tengerében
A Te kedves érintéseid, itt
Ismert mezsgyén járnak..
Térj meg hozzám igéző vendég
Had legyek, ki takarom tested
Hajammal, ölelt fák között
Mert mindig benned hittem
Hogy hűségemmel sújtsalak.
Lebegnek nagy lángok
Testemre fonódnak
Még... én Rád várok
Bennem él a remény
Eltűnik utúnk, megállok
Még zendül a szép szó
Megdobban még szívünk
Az éj gyönyörű, álmodó
Még szalad a gondolat
Élteti a szép vágyinakat
Ajkad ízét, még a számon
Melegen, lágyan ott érzem
Félek, már tüze lassan kiég
A tested nyomát, már mossa
A feledésnek gyors, sodra
Még megmozdul a kezünk
Még mi most összetartozunk
De talán nincs holnapunk..?
Egymás mellett elmegyünk
Lelkünk halott, temetünk..?