Két karod lágy ölelésében
Megpihenni oly finom édes
Falként magam köré húzva
Így leljen rám, a kikelet....

Az ölelésed nagy lángjaiban
Porladozzak én el, hamuvá
Mert hiába fáj itt belül éget
Bárhová fúj el a szél Téged

Már az én szívem ajtajára
Kedves neved van bevésve
Itt nincs másnak belépése
Mert nekem adtak végre...

Nekem adtad a szerelmedet
Annak minden egyes virágát
Csak egyetlen szirma feléri
Bármikor bárkinek a világát!