Úgy viaszból megformált
Karcsú törékeny testem
Lángja lágyan símogató
Édes kis... meleg ölelés
Kanóccal a szeretkezés
Mellyel a gyönyörű fényt
A gonosz sötétre festem
Ezért örül is a kis lelkem

Lobogásom, már vesztem
Sikolyom halkuló sercegés
A könnyeim is már.. csak
Ebből a viaszból a vízesés
Fényeim lassan, finoman
Csak elmúlásba eresztem
Majd elfogyok szép lassan
Mert az idő mindig lejár..!