Lágy szellő,engem símogat
Majd vad szél szorosan ölel át
Fák árnyékai kisérik utamat
Levelek is suttognak nekem
Meleg napsugár,csak cirógat
A levegő fogja két kezemet
Rózsa nekem hoz bimbókat
Mikor lesz,hogy veled lehetek
Minden-minden, mit ő csinált
Most mind az utamon követ
Bárhová is megyek őnélküle
Mindenütt csak nyomon követ
Nagyon várom, hogy egyszer
Talán mégis újra itt leszel
Már nem csak az emléked
Hanem Te magad követsz..!
Szeretnék nemszeretni
Szeretnék meleg könnyű
Lágy szélben csak nevetni
Szeretnék szabad, könnyű
Kismadárként csak élni
Szeretnék én nemfeledni
Csak szeretnék- szeretnék
Most újra úgy szeretni
Szeretném a tenger habját
A sivatag forró homokját
Az óceán ringató vizét
A sarkok kínzó hidegét
A csillagok közti lebegést
A napnak éltető tüzét
Az éjjel hűvös lehelletét
A virágok gyönyörű szinét
A világ oly sokszínűségét
A szerelem édes érzését
Szerelmed égető tüzét
Csak Téged.ó... szeretni
Szeretnélek ó...ismét..!
Az édes remegés
Testembe költözik
Szertefoszlik mára
Minden ami kétség
A gondolat fonala
Te hozzád fonódik
Arcom, lelkem érzi
Arcod lágy érintését
A lelkemben érzem
Kis apró rőzselángok
Égnek és lobognak
Cseppnyi életünkért
Szenvedélyes, szép
Gyönyörű sajgások
A tűzűk itt bennem
Égetnek szerelmedért!
Az éjszaka Veled
Oly gyönyörű volt
A kék szemedben
Ott ragyogott a hold
Míg csókolt a szád
Remegett a testem
Már ennél boldogabb
Tán nem is lehettem
Két karod ölelt engem
Az éj szikrázott felettem
Hogy ezt most idézem
Testünk tűzben égett
Minden mozdulatunk
Csak szerelemről szólt
Egyetlen most bánatom
Hogy ez az egész, ó...!
Csak egy álom volt....!
Mikor fáj az az emlék
Melyben... Te átölelsz
Mikor fáj az a szó, mit
Ki sem mondva súgsz
Mikor elég, csak lenni
Hogy úgy fájjon a lét.!
Elég csak Rád gondolni
Tudom mekkora a tét
Mikor fáj felkelni reggel
Mert nemvagy itt velem
Mikor fáj lefeküdni este
Mert nem érinthet kezem
Az élet szívverés nélkül
Mégis dobbanni kényszerül
Mikor hirtelen megfeszül
Valami... itt-itt legbelül...!
Várlak, hajnali derengésben
Várlak est mély sötétjében
Mikor hajam úgy tépi a szél
Vagy akkor, mikor jön fény
A nap újra oly melegen kél
Mikor a fák virága Neked él
Várlak nyáron várlak télen
Várlak fényben, sötétségben
Várlak ébren és az álomban
Örökkön örökké magamban
Mig kinem húny szivemben fény
Mig nappalt fel nem váltja az éj!
Már nem is álmodom tovább
Mert rideg a csend közöttünk
Néma és nehéz, üres a csend
Nincs már egy boldog pillanat
Mely a szívünkben megmarad
Csak a nagy, végtelen távolság
Mely tágul,mint a világegyetem
Hiába is minden igyekezetem
Csak egy pillanatra feledd...!
A köztünk lévő, nagy végtelent
Kérlek..! Csak egy pillanat...!
Számonra egy örökkévalóság ez!
Csak még egyszer egy pillanatra
Csak...úgy a szemedbe nézhetnék
Egy percre, csak egy pillanatra
A rohanó idő, percre megállhatna
Még egyszer, csak úgy átölelnélek
Talán...csókod csak... pillanatra
Lehelletként lehetne újra az enyém!!!
Rád gondolok, megint újra
A szemed, már távolodva
Fénylőn búcsúzik, visszaint
A távolodó, kedves alakod
Mindjrát a ködbe vész...
De én mégsem hiszem
Még nem...ne még..!
Úja és újr bennem él
Megint csak álmodom...?
Álmomban átrepít a szél
Messzi- messzi távolon
Igen,hiszem valódi a kép
Talán el sem hiszem
Hogy nem Te vagy...
Ki szembe jön itt velem
Álmodom és csak újra
Valóra válik talán...?
Hogy felém lépkedsz újra
Csillag fénylik lábad nyomán
Az álmom szivárvány porán
Szines minden szép, csillog
Tudom ez nem valóság
Nekem csak ez mindenem!
Itt voltál és bearanyoztad életem
Rólad szól-e vidám-bús énekem
Oly édes vagy jobbat nem is láttam
Maradj, hát kérlek maradj nálam..!
Alakod szikrázik, lobban az éjben
Elmerülök szép szemed tükrében
Csak csókold puha szellővel arcom
Bomolj-áradj és szeress belém..!
Érints meg, mint tenger habja lágyan
Szellőmosolyú ajkad becézze bályom!
Mint napsugár a földre melegen lenéz
A legszebb nyár is feledésbe vész...?
Lassan véget ér szerelmes nótám is
Most szép emlékedből igy idézek...
Tudom-érzem visszatérsz hozzám úgy is!!!
Egy virág volt a rét közepén
Arra mentem, leszakítotam én
Ápoltam gondoztam,meghálálta ő
Kinyílott,virágzott szívem közepén
Nem adom semmiért az én virágom
Hervadni nem hagyom, érte élek
Imádom nagyon Ő az én világom
Életem része, csak érte élek
Megyek tovább ezen az úton......
Egy érdekes furcsa alagúthoz érek
Sötét van, talán a végn fény lesz
Végig mentem, hozott is örömöt
Megtaláltalak Téged ezt köszönöm!!!