Nyugtalan érzés bántja szívem
Nemtalálom a világban helyem
Merre fussak szaladjak még..?
Hogy boldog ember legyek én
Szomorú fűz, szomorú lány
Minden szerelem hajnalán
Gyere velem, ó gyere hát...!
Érted az én szívem nagyon fáj
Csak egyszer legyek boldogabb
Elfelejteném szomorú múltamat
Kérlek-kérlek! Az esti szürkülettel
Vidd el az én szomorú szívemet
Nálad, talán boldogabb lehet
Tőled kapok minden reményt
Boldogságot, majd szenvedést
Kereslek a szerelem szigetén
De sajnos nemtalállak meg én
Ott sírok, hol senki sem lát
Sötétben sír egy szomorú lány
Hol is a múltam, hol vagyok én?
A szívem rejtekén:csak Te meg én!

Te vagy az én életem
Te vagy minden álmom
Éjjel-nappal én várom
Édes csókodra vágyom
Te vagy nekem a"dal"
Melyet úgy szeret fülem
TE vagy a fény, mely
Viágot ad énnekem
Te-Te vagy az egyetlen
Kit tudni szeretnék mellettem!
Ölelne mindkét karod
Ó mondd, hogy Te is akarod!!!

Ha átölel a nagy csend
Csak Rád gondolok
Lemondani, én Rólad
Tudum, sosem fogok
Nemtudom megszokni
Hogy nem vagy velem
Nem is csókol a szád
Nem ölel a két karod
Tán boldogtalan legyek
Te... ezt akarod...?
Úgy fáj, bánt a magány
Mondd...? nem érzed?
Nem is hiányzom...?
Egy kicsit sem Neked?
Ne mondd, hogy nem!
Ezt én úgysem hiszem
Neked szeretned kell
Ezt én megkövetelem..!