Figyelj rám mintha egy jel lennék
Keress úgy mintha tán nem volnék
Vigyázz rám mintha gyöngy volnék
Fizess úgy mintha csak szolgálnék
Evezz úgy mintha egy tó lennék
Idébb ülj közel mintha tűz volnék
Melengess csak mintha jég lennék
Etess úgy mintha csak éheznék
Itass úgy mintha szomjaznék
Olvass úgy mintha vers volnék
Hallgass úgy mintha dal volnék
Szeress hát úgy mintha jó volnék!
Távoli hangok zúgnak
Mellettem elsuhannak
Eszmélni most nemtudok
Csak ülök és álmodok
Messze száll gondolatom
Mert Te is messze vagy
A szemem csak becsukom
És így szárnyalni hagyom
Elrepít... messze a vágy
Hozzád mert messze lát
Hosszú út választ el, de
A lelkemben közel vagy
Nem hallok, nem látok
Zajok fények ébresztenek
S felébredek álmomból
Most is csak Rád gondolok!
Hát én varázsló nem vagyok
Csodát tenni nem is tudok
A szemed belső tükre jelez
Szíved súgja szavakkal neked
Kérdezem...mi is a csoda..?
Ha csodás szép napfénnyel
Te együtt nézel a világra..?
Vagy finom hajad, szél borzolja
Tán érzed a szabadság illatát
Ettől szinte csak úgy szárnyalsz
A könnynek is utat engedsz
Vagy úgy, hagyjuk örömünket
Csak boldogan kitörni feszt
Mikor örömöd kitört, hagyd!!!
Hogy elérjen a másik lelkéig
És finoman megsímogatja őt
A feladatunk, nem csak élni
Hanem megélni az életet...
Minden egyes szép pillanatot
De nem csak hinni tudni....
Kell tudni, vannak még csodák!
Mert magad is egy csoda vagy!
Csak... én álltam mélán ott
Talán sok idő telt el, futott
Lenn a hideg, sötét utcán
Merengve néztem ablakod
Bár... erős akaratom volt
Tán, ha én azt elhagyom
Talán, csak finoman lépni
Ez... könnyebb lett volna
Majd talán tovább lépni...?
Mást és mégis újra szeretni?
Változtatni és... gondtalan?
Vártál és én Téged vártalak!
Te még talán,... hát nem...?
Én sem, nem adom magam
Leszek én majd a Te rabod
De...maradok,még lánctalan
Megtörök én, majd viharként
Talán tengerré is szelídülök
Nemtudok... feletted győzni
Hisz én a Te rabod vagyok!
De Te az én foglyom lettél..!
Én sem adom fel,hát magam
Immár mi együtt vagyunk
Veled boldogan örökre...!!!
Ha én már virág lehetnék
Csak is kék rózsa lennék
Tele sok szúró tövissel
Kit kevés halandó ér el
Közelembe csak az érne
Ki értem mindent tenne
Sokat harcolna,küzdene
Vére folyna,hogy elérjen
Ha egyszer virág leszek
Csak kék rózsa leszek
Kit soha nem bánt senki
Hiszen ezer tövis védi..!
Színtelen szinekbe öltözöm
Hangtalan suttogom szeretlek
Kezem, remegve nyúl feléd
Érzem, már soha nem feledlek
Itt vagyok, de mégis távol
Őrült szivem jár tőled távol
Úgyérzem soha nem feledlek
Te vagy fontos, én szeretlek!
Most átfut egy érzés szívemen
Mélyen a Te szemedbe nézek
Érzem nagyon kellesz nekem
Őszintén szeretlek kedvesem!
Valami...mély erő húz el hozzád
Késztet el ne engedjem a kezed
Minden pillanatban gondolok rád
Tudlak,érezlek,s ott vagyok veled
Minden mozdulatodban ott vagyok
Most érzem kezed végigfut vállamon
Kétséget benned többé nem hagyok
Halkan suttogom, szeretlek nagyon.!
Szerelmünk áttért forró lángolásból
Puha, meleg szeretetbe, szinte már
Ösztönösen adom kezem a kezedbe
Nézlek, szinte csodállak és szeretlek
Én már ismerem minden gondolatod
Minden árnyalatát szép szemednek
Azt a kéket és a haragosan villanót
A nyugodt halványkék,szép álmodozót
S azt amit a legjobban szeretek
A felszabadult, mosolygó szemeket
Amik kacéran, vígan csak nevetnek
Gyengéden, játékosan szeretnek
Mikor az ajkam összeforr ajkaddal
S a karjaidban ébreszt az ifjú hajnal
Kérlek, még ne engedj el Kedvesem
Csak szeress és ölelj még kedvesen!
Már lassul itt az egész világ
Rámszorul most az álom
Bőröd érintésére vágyom
Itt érezlek benn, magamban
Hogy hozzám érsz, átölelsz
Lassan szuszogok karodban
Biztonságban vagyok érzem
Megkaptam, hát amit kértem
Tehetetlenül fekszem, ölellek
Rád vagyok utalva, szeretlek
Sebezhetővé, raboddá tettél
Már nincs önálló akaratom
Mennék, de csak szorít karom
Már nincs más választás
Vagy erő önmagam felett
Hűvös van és kicsit fázom
Éhezem, szomjazom nélküled
Mindig csak Téged akartalak
Már örökké itt lenni Veled
Én semmit nem érek nélküled
Egy vágyam van,csak VELED!
Nemrég volt, hogy vártalak én
Kapum alatt álltam reszketőn
Néztem távol,míg szemem ért
Mikor hoz el szárnyán az idő
Nemrég volt,hogy kezedben
Szorítottad az én kezemet
Nagy árnyas fák ölébe húzva
Suttogtad el a szerelmedet
Nemrég még együtt szőttünk
Szép, puha, színes álmokat
Téli estéken abba bebújva
Vártunk, még szebb nyarakat
Mosolyod is él még bennem
Álmomban érintem arcodat
A párnán hagyott kis levélben
Hallom még a Te hangodat
Esteledik mostmár lassan
És már Te nemjössz felém
Állok még kicsit a kapu alatt
Elhoz talán majd az alkonyat!