Vallomás...
Az ajtó résén keresztül kémlellek én
Lopva, vágyva mint egy koldús szegény
Úgy tűnsz-e percben, mint tündéri lény
Ahogyan hajadon táncol az aranyló fény
Az arcod rezdülése,mint a szeretet maga
Önzetlen tested minden egyes mozdulata
A Te illatod csak a törődésnek az akarata
Minden egyes szavad a tiszta bizalom szava
Bántottalak,hogy Te nem bántottál engem?
Tettem olyat,mit nem kellett volna tennem?
Te akkor is csak,mégis maradtál mellettem
Jóságod miatt én is egy jobb ember lettem!
Belépek az ajtón, s én némán megölellek
Elveszett idő az, ha csak rejtve figyellek..!
Karod oltalmában sírok mint egy gyermek
Könnyeim mondják el mennyire szeretlek.!