Vagy mégis...csókolj a halálba
Lobbanjak, mint gyertya lángja
Szeress mig csak kedved tartja
Egy kis időre repíts a magasba
Én lázadok, szeretnék harapni

Hogy érezz-érezz,hogy fájjon
És csak inni a tested melegét
Hagyni,hogy Veled sodorjon az ár
Ahol az ész, már messze száll
És az ösztön lesz az úr a vágy

Hol nincs már más csak gyönyör
S a kéj vezeti mindkét kezedet
Imádkozni miattad és éretted
Hogy hajtson hozzám végzeted
Mert szeretlek és a Tiéd lehetek!