Keresem kezed, mint elhagyott gyermek
Kit tán most körülvesznek idegenek
De nem találom meg sehol-e világon
Az utcákat, tereket csak egyedül járom

Keresem ott is, hol először láttalak meg
Hol tekintetünk, szerelmünk bélyege lett
Azt a helyet milliószor nézem át, ahol
Összebújva kerestük, szerelmünk csillagát

Így könnyezve nehezebb rádtalálni
Bezárom, nem mutatom a bánatom
Mint a követ elrejti a mély tenger
Úgy zárlak szívembe örök szerelemmel

Emlékeimben keresem a nemmondott szavakat
Lopva kutatom édes ajkad, vagy mi benned él
Talán, majd egyszer énhozzám is mindez elér
Most, csak az is elég, ha csendben rámnéznél
Többet jelentene, minden kósza kis reménynél!