A sors...


Néha...a sorsunk
Kegyetlen és durva
Máskor meg mindent
Két kézzel ad vissza

Volt egy gyémántom
Őt, elvette már örökre
Most meg viszonzásul
Egy kincset ad helyette!

Az Ő...szép gyöngybetűi
Csillognak szememben
A szíve dobbanását is
Itt érzem szívemben...!

Így hát-e költeménynek
Ő is a kedves ihletője
Nagyon kérem az Istent
Tartsa meg Őt örökre...!