Már az utolsó gyertyám égetem
A viasz cseppen, mint a könny
Lassan múlttá válik életem
Előttem nyitva áll egy könyv
Teleírt lapok merednek rám
És közben oly tisztán, mint
A fények egy téli napon...
Csillannak meg a fehér havon
Elém tűnik, hogy hajszálaid
A napsütésben fürüsznek mind
Lágy felhőként rezdül meg tested
Világot feledve figyelem lélegzeted
Emlékszem, mint ovis a felhőkből
Az égen csodás formákat képzeltem
Lám ez a végzetem, most így Te...
Magad vagy-e szép csodás forma
Körbe járok, nem érek sehova
Csak nézem-nézem a kék égen
Eltünsz a széllel a messzeségben
Még érzem itt az ajjaim hagyén
Tegnap arcodat símítottam én
És egy gondolat most megint
Hullámokat ver, hol a vér kering!