Ne szomorkodj én Kedvesem
Szólíts csak engem,s ott leszek
Jaj de sajnos, csak szeretnék
A távolság köztünk nem kevés

Gyönyörű szó, mit mondol búmra
A fülembe cseng, újra meg újra
Istenem de jó lesz énnekem
Ha meglátom az én Kedvesem

Füledbe súgom, Téged szerezlek
Mert Te vagy ki most kell nekem
Nem lesz többé, se bú se bánat
Csak már karomban tarthatnálak

Várok és várok,de ez nagyon fáj
A hiányod kínoz, Te drágaság
Ezért írtam meg-e verset én
Ajándék Neked-e költemény..!

Mondd, lehetne szebb a holnap?
Ha velem ébrednél, lenne-e jobb?
Álmodj kedves, kedveseddel!
Mikor eljön a pirkadat egyszer
Ott termek,és együtt lehetünk
Mint két kergetőző gondolat
Kérlek, tégy így nap nap után
Talán elsőre ez boldogság
De meglátsd, igérem igen
Egy szép reggelre kiderül
Ez az álom nem,csak vízió
Mindd való, igaz ez mivelünk!

"Titok"
Kérlek, Kedvesem óvj !
Karod, menedék nekem
S ajándék nekem minden
Ha nézhetem kék szemed
Kedvesen símítss nekem
Édesen a vállamra csókot!
Amíg, majd a faladra
Rávésem ezt a bókot::!

Akit keresel bennem
S talán nemtalálsz
Az is csak én vagyok
Látnod, nem hagyod
Némán és tűnődőn
Szeretlek én Téged
Már nem bizonygatok
Akit belőlem hiányolsz
Az is Te vagy tudom
Saját hiányzó részed az
Miközben bennem keresed
Magadban Így vagy úgy
Majd tudom megleled
Mert kettévált eggyek
Mi így vagyunk lehet
Önmagunkhoz, kulcs a másik
Ajándékul, a keresés megadott!!!

"Titok"
Nincs tér, sem idő életünkben
A távolság, csak üveggolyó zsebenben
Várom, hogy szerelmem egy napon
Mellémlépve megérintsen
Ím... megjöttem, igen érzem
Érzékeny testét símítja kezem
Itt van mellettem, mig napra nap
Éjre éj, majd sorakoznak életemben!

Furcsa érzés...ezt nem értem
Én ezt senkitől nem kértem
Egyik percben, vagyok mélyen
Utána repülök a magas égen

Van,hogy felhőn sétálok majd
Érzem a pokol nagy tüzét
Lelkem magasan szárnyal
Majd egyszer hirtelen megég

Néha már talán úgy érzem
Nekem nem kell már semmi
Utána meg az egész világot
Mindd együtt át tudnám ölelni

Mélyből fel-fel a magasba
Magasból hirtelen a mélybe
Hát ez már így lesz örökre
Ennek, már sosem lesz vége?

Úgy érzem, most belehalok
Ha újra nem láthatlak végre
De most azonnal kérlek..!
Akarlak, csak Téged-Téged!

Ma is úgyanúgy leszállt a komor este
Egyedül talált rám, szívedet keresve
Tudom, hogy nem jöhetsz, mégis jó várni
Kicsit könnyebb eképp, hazuggá válni
Remélem belül a fény, még Nálad is ég
Ha vissza gondolsz rám, az is már elég
Emlékezzünk együtt, közös napjainkra
Az életünkből, egymásért ellopott pillanatra

Az idő, majd talán megszépíti a jelent
S nem marad meg, e fájó gyötrelem
Addig is megkérlek engedd lelked zavarjam
Álmomban büntetlen, testedet akarjam!
Hiszen Te is ugyan úgy várod a szépet
Ezzel az öröm mámorral, őrzöm a képed
Életemben mást nem tudok, csak szeretlek
Most nincs más, jó éjszakát kívánok Neked!