Végre elmondhatom, mit
Irántad érzek...igen...
Kedvesem, jól gondolod
Szeretlek Téged, nagyon
Te vagy a napfény, ki
Szívemhez érsz, fényeddel
Símogatod lelkem
Szinte minden szegletét
Már...nem félek
Magányos hajnalon
Kispárnám magamhoz szorítom
Hozzád nagyon vágyódom
Egy könnycsepp szemembe szökik
Bárcsak itt lennél, most is
Lemondani Rólad, nemtudok
Már nem is akarok
Csak várom a napot, hogy
Lehulljon rólam az átok
Mert valahol, mélyen
A szerelem erdejében
Elveszett az én szívem
Bízom benne, Te megtaláltad
S örökre szívedbe zártad
Nem kérek Tőled sokat
Csak merd kimondani
Hogy Te mit érzel,s igérem
Amíg szíved szeret
Én szeretlek Téged!!!

Mint egy gyermek,úgy voltam karodban
Megcsókoltad finoman számat
Fölém hajoltál,gyengéden titokban
És megpusziltad szempillámat
Leheleted táncot járt hajamban
Szellőként bújócskázott,csintalan
S pajkosan megbújt nyakamban
Míg egyik karod,ölelve tartott itt
Másik,magányos vándorként útrakelt
Bejárta testem rejtett útjait
Útján titokzatos zugokra lelt
Úgy bújtam riadtan Benned
Mint reszkető holdsugár az éjben
Mit látni alig, mégis elvakít
Ha begyűjti sugarát, szemed
Oly ezüstösen, sápadtfehéren
Körülvettél biztonságoddal engem
S nem vágytam,már tüzes szenvedélyre
Csak elrejtőzni a világ elöl, öledben
Csak átkarolni és szeretni végre
Érezni,hogy itt vagy, velem lehetsz
Szemed fényes csillagként rámragyog
Öleltél, mint ki sosem szeretett mást
Reszkető szívvel,szerelemmel
Magadhoz oly gyengéden karoltál
Mig csókjaiddal lezártad szemem
Megbújtam karodban, mint gyermek
Te fölém hajoltál,nagy titokban
Mig csókoltad édesen a számat
Én végtelenül boldog voltam Nálad!!!

Ha megkérdeznél.........
Azt mondanám,Téged szeretlek
Ahogy begombolod a kabátom
És vitatkozol velem
Ahogy nyakamba bújsz
Könnyeid végigfolynak mellemen
Mert...szeretsz engem
Ha megkérdeznél..........
Azt mondanám,kezedet szeretem
A tenyereden állva,szédülök hirtelen
Markod, bezárul vonásaidba
Ágyazva alszom védtelen
Mert Te megóvsz engem
Ha megkérdeznél..........
Azt mondanám a szemedet figyelem
Ahogy arcom elsuhan benne
Egy szombat reggelen
Ahogy fáradtan lecsukódik
A világ minden éjjelén
Mert benne élsz........
Ha megkérdeznéd......
Azt mondanám, nem kérdezel soha
Mert szeretsz, ahogy én is
Mert megóvsz, ahogy én is
Mert hiszel bennem, ahogy én is!!!

Szeretni lehet sok féleképp
Mint barátot, mint anya gyermekét
Lehet, fájón, forrón, egy életen át
Dúdolva emlékek, álmok sóhaját
Szavakkal, némán, elmondhatatlan
A vágy, édeskeserű, kibírhatatlan
Felfoghatatlan fájó érzés a szerelem
Az éj leplével,ha gyengéden rádhajol
Puha párnád,mint szeretőd átkarol
Lehunyt szemedben,álmok suhannak
Ajkadon alszik a kedves mosolya
Ezzel az álommal a boldogság megtalál
A bánat, sírás nagyon messze elrobog
De sajnos, most ez csak egy álom
Érkezésed, igazán oly nagyon várom
Hogy végre álmom valóra válljon..!

Lelkünk szabadon száll
Ajkunk egymásra vár
Szívünk igaz hangját
Érzéseink táplálják
Minden közös perc
Egyre érzékibbé tesz
Kezed kezemhez ér
Bőröd a hajnali fényben
Oly bársonyosnak érzem
Mint mézédes ajkad,
Egy szép nyári éjjelen
A csillageső, csak miénk
A közös kívánságunk,
Még az éjjel valóra válik
Érzésünk mindenhol ott van,
Csak a szív útját kell követni!