Sosem lehet enyém,kedves lényed
De ha belehalok is szeretlek Téged
Fáj a valóság, könnyezik szemem
Csak arra vágyom, fogd a kezem
Sötét utcákon,most egyedül sétálok
Egyetlen csókod, mire én vágyok
Mikor éjszakánként,én aludni térek
Sír a lelkem, belül,még Veled érzek

Csak egy kedves arc,egy gondolat
Kedves, szép, gyönyörű szavak
Csak ennyi maradt meg belőled
Semmit nem hallok, már felőled
Egyetlen óhalyom, annyi csüpán
Amit nekem szánsz, őszintén kivánd
Legyen jóban, örömben gazdag minden
Szívem kapuja, Neked mindig nyitva lészen!