Most csendben ülök itt szobában ágyamon
Szememre talán, már sosem jön álom
Mit tettem magammal,már nagyon bánom
Ha azt a bizonyos levelet,meg nem írom
Most a bánatom könnyen elbírom

Azt mégsem  mondhatom el róla
Hogy választ talán nem írt volna
Vagy egy szóra sem méltatott
De a levelével, nagyon megbántott
Egészen a szívem mélyéig áthatott

Így hát versben íron le a bánatom
Hogy fáj nagyon, magamra vállalom
Könnyem végig csordul az arcomon
Bizony...nagyon nagy a fájdalom...
Talán...mégis...újra ŐT várhatom...

Egy másik..szebb- életét megkapom
Eljön az a pillanat,tudom-érzem
Ha ŐT a másik embert választom
A kínzott-fáradt lelkem medpihen
Tőle...boldogságom...igen meglelem!

Hajnal fénye űzi az álmom
Reggeli szellő símítja vállam
Éjszaka csendje most tűnik el
Mámoros éjem így veszik el

Hajnal fénye űzi az álmom
Suttogó hangod hallani vágyom
Kis madárka kinn csicsereg
Fülemben dallama itt bizsereg

Hajnal fénye elűzte már álmom
Illatod még itt érzem párnámon
Harmatvirágok könnye lepereg
S velük idézem szerelmedet !

Itt hagytad szerelmes szívemet
Mely csókodért áhítozik szüntelen
Szemed fénye, mint csillag az égen
Neved nekem-e csodás név hallatán
Szívem mindig hevesebben ver
A vágy, mely forrósággal önt el
A világ legszebb-legjobb érzése
Melyet úgy hívnak szép szerelem
Hozzád láncol minden percembem!

"Titok"
Te vagy az én kedves fegyverem
NEm azóta élek mióta magszülettem,
Hanem, mióta magszülettél itt a szívemben!

Úgy fáj úgy éget, érzem itt benn
A szívemben a sötétséget
Búcsúszóval véresre sebezve
Emlékszem még élénken
Símogató, lágy, finom kezedre
Maró könnyek az arcomon
Patakokban peregnek le
Hát...én csak hagyom...
Bennem dübörögnek a miértek
A szerelem időt nem hagyott
Az... ki... ilyet nem élt át...
Nagy pofont még nem kapott
Távolból nézni a kedvest...
Kezed...nem az Ő kezében
A vágyat látni a szemében
Távolból válaszolsz a véred lázad
Közelednél Hozzá, de nem visz lábad
Nem lehet, észnél kell lenni...
Másnak nem fájhat, nem érdemli
Talán egyszer tündérként születsz újra
Ez a szerelem örök, vigyázol rá magadban
Fájón... is gyönyörű...halhatatlan!!!

"Titok"
Nincs több szavam
Hogy mondhatnám el
Mi bennem éled
Szeretlek Téged
Csak a csönd szaval
Én némán...kérve
Szemedbe nézek-kérlek
Szeress, míg csak élek !!!

Ha a csókok esőcseppek
Tengert küldök Neked
Ha az ölelések falevelek
Erdőt küldök Neked
Ha a szerelem örök
Az örökkévalóságot küldöm
Ha kinézel az ablakon
S felnézel az égre,rádragyog
Majd sok ezer csillag fénye
Köztük én is ott leszek
Szeretettel nézek le Rád !
Onnan kívánok jó éjszakát!

"Titok"

Addig vagy boldog,mig van ki szeret
Aki a bajban megfogja a kezed
Hogy milyen fontos is volt neked
Csak akkor tudod mikor nincs már veled!

A sötétségből egyedül már nincs ki út
Túl mély a gödör,ami fogva tartott
A holdfényben szemed szép ragyogása
A remény csillaga nekem bizalmat ad
Ajkad,mint egy bársonyos páholy,
Ajkamnak, s szívemnek egy mámor
Egyaránt megnyugvást nyújt,s várom
Úgy ölellek magamhoz lágyan  boldogan
Mint még soha senkit bárhol a világon
Ez az érzés mindig mindenhol ott van...
Csak a szív útjait követve járhatok
Azt elhagyni soha-soha,jóban rosszban!