A sötétségből egyedül már nincs ki út
Túl mély a gödör,ami fogva tartott
A holdfényben szemed szép ragyogása
A remény csillaga nekem bizalmat ad
Ajkad,mint egy bársonyos páholy,
Ajkamnak, s szívemnek egy mámor
Egyaránt megnyugvást nyújt,s várom
Úgy ölellek magamhoz lágyan  boldogan
Mint még soha senkit bárhol a világon
Ez az érzés mindig mindenhol ott van...
Csak a szív útjait követve járhatok
Azt elhagyni soha-soha,jóban rosszban!