Eddig úgy éltem mint fényben az árnyék
Bezárkóztam magányom sűrűjébe, úgy..
Mintha, ez után sosem vágynék már.....
Ki...a nyüzsgő életbe, vagy fel a fényre.

Aztán egy fénysugár beélm hatolt.......
Rám találtál és én magamra leltem újult
Lélekkel, mint ki sosem volt magányos
Most élek,virulok igen lásd önfeledten..

Édes figyelmed lámpásként fényt hozott
Éjembe, szavad reményt és életet adott
S mig lelkemben nemrég csend honolt..
Ma szertelen ontanám Rád kincsemet...

Kiáltanám bele a nagy világba a titkom
A szívem,Te szívedben igazán társra lelt
Az idő nem bírhat le, sem fájó gondolat
Hisz a szerelmünk örök,s sorsunk betelt!