Neved megváltoztatta életem
Fájva zúg vízhangzik bennem
És felveri minden pillanatom
Az emlékedet, nyugalmamat.

Neved, mint az elitélt felett
A halálos dob, csak pereg
Szakadatlan és szüntelen
Dobol elkínzott idegeimen.

Nem akarok, s Rád gondolok
Gyötrődve és gyűlölve, hogy
Egyszer megízlelt husod után
Kiált csak minden porcikám.

Nem akarlak és Rád gondolok
Menekülnék és nem tudok
Nyugalom kéne, béke,csend
De itt-itt vízhangzol idebent.

Az agyamban és a véremben
Sosem szűnik e hangos büntetés
Csak fuldoklom ó fekete láz...
Mint a pap, kit Isten lelke ráz.