Él egy madár, egyedül a kék égen
Hiába fütyül és repked nagyon szépen
Egy nap berepül egy rét kellős közepébe
Majd odaszáll mellé,igaz, hű, tiszta szerelme
Bár addig soem látta a kicsiny madarat
Mégis érte töri, tépi a nehéz ágakat...
Talán hiába épít ő gyönyörű, szép fészket
Mert elmegy majd délre, itt hagyja őt végleg.

Boldog keserűség tölti be a madár napjait
Köszöni és átkozza a gyönyörű napot tán
Mikor megtörtént velük mindenki álma...
Rátalálni a nekünk rendelt igaz párra...
Mégis elmegy ő, s tüskét hagy szívében
Talán visszatér, de akkor már békében
Biztos lehet benne, hogy nem várja őt
Bánja már, hogy elhagyta mégis az igazi Őt..!