Egymás mellett ül a csend és a remény
Miről beszélnek,már meg nem tudom talán
A fény átlépi az üveget,tudom helyet foglalnál
Sajnos a reménynek,már nem jut hely az asztalnál
Nincs erőm és nincs már kedvem másra gondolni
Csak a gyönyörű,szép emlékeknek tudok hódolni
Két ösvény áll előttem,minegyik máfelé kanyarog
Az egyik erre a másik meg arra andalog.......
Mondd te kíváncsi sápadt hold...hol a párod?
Vajon...mikor jön és mondd mióta várod?
Óh... a reménykedő szív hiába áll mindig lesben
Ugye mindez...csak álom...Te és én kéz a kézben?

"Titok"
Van egy álom, amelyben,
A lgfőbb szerepet Neked szánom
Ha egyszer valóra váltom..........
Én leszek a legboldogabb ezen a világon!