Mint egy átölelő szerelmes vágy
Suhogott át szobádon egy fekete árny
Nem nézett, nem bámult, nem kérdezett
Magadfajta prűd ember semmit sem értett
Ment..s arcodon érezted a meleget
Finoman fogta meg, lágy kis kezedet
Nemtudtad mire vélni a furcsa érzést
Nem féltél, nem hallottál semilyen lépést

Ki volt ez..? A magát elrejtő idegen..?
Kinek érintése, nem hagyott hidegen
Tudni akartad a titokzatos választ
A következő este is téged választ..?
A hold ismét rád küldte édes álmát
Te bizakodóan szorítottad a párnát
Biztos újra eljön a csodálatos végzet?
Amely előző éjjel oly lágyan megérintett?

Arcodat megint forróság öntötte el
Ezt tartogatta számodra az éjjel
A várt idegen nem jött, ez nagy hiba
Talán szívedet eltalálta ámor nyila?
Nemjelent semmit, ezt mondanád
Hazugság lenne, magad elleni vád!
Ültél csendben szótlanul néztél előre
A nyugodt tájra,a virágzó rétre...

Napjaid egyhangúan,siváran teltek
Boldogságot,sem értelmet nem leltek
Várhatóan ajkad, még mosolyogni fog
S nem bánkódni az elveszett alakon
Új nappal betelt oldalak naplódban
Ismerős, de mégis új arc az ajtódban
Ki Ő..? Vajon mit akarhat tőled..?
Akkor érezted magad igazán "Nőnek"

Szeme ragyogott, karjában egy mozdulat
Bátran, céltudatosan mutatta az utat
Kedvesen,udvariasan térdelt eléd a földre
Így pecsételte meg szerelmét örökre..!