Most jó kicsit megülni, itt a csend közepén
A gondolat hátradől velem a pamlagon
Oly békésen nyugodt, már nem bánt,nem ostoroz
S a csend puha leplével takar, míg hallgatok

Most jó itt megülni a némaság szivében
A gondolat szelíden pihen meg lelkemen
Oly édesen símogat, fájdalmat nem okoz
Kimondhatatlan szavak szólalnak meg bennem

Most jó kicsit ülni, itt a hallgatás ölében
A gondolat lomhán, álmosan bújva ring velem
Oly kedvesen ölel át, mint az őszinte szerelem
S a legszebb álomösvényen, Hozzád elvezet !!!