Mai reggelen mosollyal ébredtem
Hittem napom szép lesz, tévedtem
Álmomat megölted, mert elmentél
Válasz nélkül, csak úgy elsiettél
Miért van az, hogy más fontosabb
Mert ez így van, már ne is tagadd
Te legyél nekem az örök pillanat
Vagy egy finom simító mozdulat
Legyél nekem az utolsó gondolat
A szívemben őrzöm meg arcodat
Hiába nem kéred, ez egy részlet
Mindig, lesznek már ilyen részek
Lehet, minden új majd megfakul
Míg élek belül ég kimondatlanul
Ha örökre,Te most tőlem elmentél
Mégis mindörökre velem maradtál
Kitörölni szívemből nemtudod már
Bármivel, bárhogyan is akarnád !

Néha, talán jó sírni egy kicsit
Elhúzni ablakomon a függönyt
Kicsit, csak leülni az ágyamra
Takarózni egy meleg takaróval
Felvenni kicsit a fejhallgatót
Lassú érzelmes zenét hallgatni
Amihez kötődsz és közben
Csak úgy nézni ki az ablakon
S csak sírni, egyre csak sírni
Hol szerelem, hol csalódás
Hol a kudarc, hol a magány
Vagy egyszerűen az életünk
Nem zokogni, csak könnyezni
Mindent kiereszteni magadból
Amit akkor nehéznek érzel
Kibékülni azzal ki benned van
Majd lassan megnyugodni
Bebújni a meleg takaró alá
S tudni,hogy soha nincs soha.