Tudom, elhagy majd egy napon
S én minden tévedését igazolom
Tudom én, ahogy ma a mézét
Holnap, majd mérgét szomjazom

Tudom, "Ő" elhagy egy napon
Ma,most, én csakis a mérgét
Már azt is édes méznek tudom
Tudom az "Ő" hűlt kedves helyén

Az emlék is,tán külömb lesz Nála
Mert én,már rabja lennék-ó hála
Mihelyt, még Őt itt feloldozom
Az emlékét a hiányától kapom.

Talán sokáig csak,úgy vártam
Túl sok időt,csak el pazaroltam
Míg majd,észreveszed magad
Az időm, talán Neked oly drága

Az idő,mit Rád oly boldogan
Önfeledten úgy csak áldoztam
Drága időd, oly emberre van
A túl sok időd,mint az olyan

Talán ó nem is kéne, majd
Drága idődet elpazarolnod
Ki,talán neked, percet sem ad
Az értékes, szép dolgaidat

Soha nem-nem értékeli majd
Életedet,olyan szép dolgaidat
Talán nem-nem is bíznád
Az Ő kénye és kedve iránt

Mit csak Ő szeretne,csak kivált
Nehéz megtartani, ezt Ő iránt
Mit is kéne,hát tenned, netán
Mit tán Ő valaha is tán kívánt.

Gondolom ,semmit ő iránt
Mert, nem érdemli azt kivált
Ki nem tisztel egyéb iránt
Nem érdemli,meg ezt kivált.