Hajnal van, én csak nézek
Az ablakomon beszűrődő
Szép napsugarak, fények
Lelkem oly kicsi és tűnődő
Akarat, vagy tán remények
Lehet ez talán egy butaság
Vagy ez lehet, még valóság
A függönyömön át, keresztül
Látlak Téged mindenestül
Kedves arcod, rám ragyog
Vagy talán bolond vagyok?
Hát ezek csak oly képzetek
A hiányod szülte remények
Igy láttattyák,most magukat
Már hallom is a hangodat
Mindd, ami bennem maradt
A falra vetítődve láttattyák
A bennem maradt vonzalmat.

Oly nagy bánat ül a szívemen
Valami... fájó ürességet érzek
Mintha a lelkem szakadt volna
Amitől, már oly régóta vérzett
Mintha csak oltaná belé valaki

Valami... kínzó bánat ül rajtam
Amit, még nem tapasztaltam
Talán az egész föld ül szívemen
Tudatlanul csak suttogja ajkam
Elment-talán nemlátom sohasem

Ő mit visz el tőlem? Egész világot
Az imbolygó-lobogó igaz lángot
Mit is jelentett nekem, Ő benn itt
Nekem, Ő tán az egész világ volt
Őneki, én talán soha-soha semmi

Tudom, bőven van még olyan mit
Tán Neki soha el nem mondtam
Lehet...nem is lesz rá alkalmam
De most itt, csak kis csendesen
Magam elé suttogom félálomban!

Várok Rád, már évek óta
Boldog lehetek a karodba
De miért oly sokára jössz?
Rabolod tőlem a boldogságot

Ha mégis ejössz hozzám
S enyém leszel,már örökre
Fénylő csillagokkal íratom
Majd szép nevedet az égre
Felhők fölött élünk, ketten
A füledbe súgom Neked...
Melletted, én boldog lettem
Már eljöttél végre hozzám
Megfogtad érzőn a kezem
Most gyorsabban ver szívem
Te is megnyugodtál, igen
Hát az igaz, nagy szerelem
Így tükrözödik szemünkben!