Most látom már a szemedben
Újra fellobbanni a szép fényt
A reményemnek csillagaként
Ott ragyogsz nekem,ha akarom
Te nézel vissza újra rám, majd
Szemedből rámijeszt a magány

Te vagy, a szerelmet hordozó
Egy csoda szépséges talány?
Ki elkergeti messze a magányt
Én kis életemben megjelentél
Egy csoda tündérként érkeztél
Úgy mint az örök kis napsugár

Te fényt adsz az emlékeimnek
Csak úgy ragyogsz mindig rám
A szavaid, zeneként hallgatva
Boldogságom oly szépen ragyog
Csak repül szalad velem az idő
Észrevétlenül eltűnik a magány!

Tudom is már, hogy Te ki vagy!
Mélyen bennem élsz,mint múzsa
Aki mindig, nagyon vigyáz rám
Féltve megőrzi lelkem a jövőnek
A hideg kis szívem megmelegíted
Te vagy az örök- szép napsugár.

Az én kicsi,kis kék pillangóm
Most nagyon elrepült,messze
Gondolom, Neki is hiányzom
A világ, oly furcsa és nehéz
Időnk meg csak múlik egyre
Nélküled, életem így elvész
Kérlek gyere gyorsan gyere!

Remeg lelkem, egyedül fázom
Folyton, csak a jöttödet várom
Mi is lenne, az a gyönyörű szó
Mit még én Neked mondhatok
Te minden határt átlépsz ott...
Hisz, ezért nem kell küzdened
S én., korlátaim közt elveszek!